Sarolta két napja nem ad jelt róla, hogy szívesen kibújna. Sarkát, könyökét, kitudjamilyét kinyomogatja Anyu hasából, kicsi dudorokat képez a gömbölyü dinnyén, néha meg egészen meredek fordulatokkal próbálkozik, de már nem megy. Jobbról balra vagy balról jobbra, de már nincs hely.
Érdekes, nem terveztünk lakásátalakítást Sarolta Bruna érkeztére, és mégis úgy sikerült. Fürdöszoba szét lett verve, kisszoba is, újravakolás, asztalos, zuhanyajtószakember, asztalos még hátra van, ismert skandináv bútorszaküzletbe jó pár kirándulás: elöször Pep furgonjával, majd úgyis befér alapon saját kocsival. Amikor már minden kész lett eszünkbe jutott, hogy a tévé helyét a lakás másik csücskibe terveztük gondosan távol a nagyszobától, konyhától, hogy ne lehessen csak úgy véletlenül bekapcsolni. Igen ám, de ott nincs antenna. Gábor, a magyar villanyszerelö szekrények mögött és álmennyezetek felett áthúzta, likakat befoltoztuk, faltöveket újrafestettük. És akkor eszünkba jutott, hogy a wifi-t is át kellett volna húzni, de ez valószínüleg a harmadik kisbabára vonatkozó feladat.
Virág meg Torrentben "vár". Levittem július elején, hogy ott a Jájó nagy kertjében, medencéjében és föleg az unokatesókkal töltse a nyarat. Nem tudtuk elképzelni a szülésre készülést hármasban. Persze, akadna itt is valaki, aki addig vigyázna rá, de talán így mégis jobb. Amikor telefonon beszélgetünk, a harmadik szó után azt mondja: "Apu! Fölhívsz egy kicsit késöbb, mert most pont játszom Arnauval." Mindig, nem néha, mindig. Egyedül az vigasztal, hogy Anyukájával sem kíméletesebb. De igaza van, a telefonos csacsogás nem oldja föl azt a kielégítettlen vágyat, hogy valakinek kényelmesen az aurájába helyezkedhess és ott beszélgess vele. Vagy NE beszélgess vele, csak vegyen körül, legyen JELEN. Továbbra is hiszek benne, hogy a telefon információs eszköz és nem helyettesíti a beszélgetést. Mégis telefonon közelítek Virághoz. Pedig három és fél óra alatt ott teremhetnék. De akkor ki vigyáz a Rózsikára? Dilemma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése