Nem is tudom, hogy most már kit várok jobban. Virágot vagy Saroltát. Az egésznek a mórok és keresztények az okai. Múlt hét végén levittem Virágot futva szaladva, hogy odaérjünk Torrentbe a "mentirétára" (a kis hamisra), ami a falu fiestájának a nyitónapja. beöltözve hömpölyögnek le a mór és keresztény "csapatok". Részünkröl keresztények: Elsö avagy Hódító Jakab zsoldoshandserege, de vannak mór csapatok is. Virág imádja és már elkészült a hadi jelmeze is, biztos láttátok picasaweb-en. Nos, odaértünk. Aztán én vasárnap (júli 24-én) vacsi után hazajöttem és azóta nem láttam az én galambocskétámat (Roser hívja így). Telefonon csak annyit mond, hogy jól van köszöni és hogy "kijött-e már" a Sarolta. Aztán még azt is, hogy nem tudja, mit játszott aznap, már nem emlékszik és hogy majd hívjam késöbb, mert most épp játszik. Jájá és Meri szerint pompásan mulat egész nap Arnauval. Elbújnak mindenfele, játszanak, szövetkeznek, de hát az atyai szív fájdalma ettöl mit sem enyhül: Oh, vajon s mikor láthatom én újra a kis galambocskétámat?
Akkor jönnek majd csak Ripolletbe, ha mi elindulunk a kórházba és riasztjuk öket. Hát ez most így alakult. Tehát az a dologban a különös, hogy nem egy, hanem két kislányt várunk. Nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése