Tettünk egy gyors kitéröt a kórházba. Fájások öt percenként, de állítólag még néhány órát várni kell, hogy igazán erösek legyenek. Igen, ezt a múltkor is elrontottuk. Bár az kétségtelen, hogy az elején nem lehet azt mondani, hogy ez még nem olyan fájós, mint majd végén lesz, mert nem is gondolnánk, hogy kibírnánk azokat a végsö fájásokat. Úgyhogy most újra otthon. Labda elszakíthatatlan társunkká nöt.
Közben meg Carla-Virág is úton hazafelé. Tegnap úgy döntöttünk, hogy függetlenül attól, Sarolta jön-e vagy sem, két hét elegendö volt a Kisvirág nélkül. Úgyhogy elindultak a torrentiek Ripollet felé. Ez egy okkal több, hogy minél jobban belehúzzon Sarolta, mert nehéz elképzelnem ahogy Rózsi békésen "szenved", míg apuja-anyuja-tesója "segít" neki, vagy segítökészen nézi. Most akkor az a kérdés, hogy melyik telik több idöbe: hogy egy Ford T-max lenyomjon 380 kilométert pipiszünetekkel, vagy hogy Sarolta utat nyisson magának és megtegye a 15 centiméteres életmódot változtató ösvényt. Hajrá Sarolta-Bruna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése