2011. augusztus 4., csütörtök

Természetes módok

Végignéztem jó pár honlapot arról, hogy miként lehet természetes módon megindítani a fájásokat, ha csak nem jönnek. A legexotikusabbnak a málnalevéltea tünt. Eljátszottam a gondolattal, ahogy holnap hajnalban a Montseny (egy óra alatt odaérek kocsival) lejtöinek harmatos borkai közt vadmálnát keresek és kosárkámba nem a piros bogyót, hanem a cakkos zöld leveleket pottyantom, miközben a tüskék csúnyán felkarcolják hamvas böröm, hogy a tett áldozati értékét növeljék. Elszórakázok a levélkékkel, felfalom a reggelinek szánt szendvicsem, megnézem a bégetö birkanyájat, majd elindulok vissza Ripollet szmogos idilljébe. Megérkezek frissen szerzett kincsemmel, kinyitom az ajtót és ott vár... Rózsi levele: "Ábelki, nem tudtalak megvárni, taxival bementem a kórházba. Gyere utánam, ha hazaérsz."
Tehát ezt az opciót eleve kizárom.

Volt még a lépcsözés. Erröl meg a Fenyö Mikinek a "lépjük a lépcsöt" címü száma ugrott be, a break-es idöszakából. Nem volt break. Rózsika a cél érdekében megtette lefele is, felfele is a három emeletet. Úgy ahogy Virág szokta, csak nem tette hozzá a már klasszikussá vált megjegyzést: "Apúú, azért megyünk a lépcsön, hogy erös legyen a lábunk, ugye?" Jól elfáradtunk, utána megvacsoráztunk.

Volt még egy módszer, ami egyelöre a nyertesnek bizonyult: a legjobb türelmesen várakozni és szeretetteljesen gondolni a megszületendö babára. Úgyhogy most ez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése