Rózsit eltolták a mütőbe, én meg magamra maradtam a pokrócba csavart, félórácskás Saroltával. Beszélgettünk, nézelődtünk, kicsit sírtunk, kicsit aludtunk. Jó volt, hogy ilyen korán ilyen jól megismerhettük egymást. Szerecse.
Negyed óra múlva betolták Rózsit, vezetékekkel, csövekkel kidíszítve. Picit elbágyították, de nem aludt. Rögtön magához vette Saroltát.
Én közben végig Virágra gondoltam. Vajon hogy érezheti magát hajnali fél 2-kor a kórház elött várakozván a tesójára. Pep pedig Roserért aggódott nagyon. Mindenki megkönnyebbült amikor lementem. Virág és Pili feljöttek és megintcsak Mercé-nek köszönhetően megszemlélhették a kicsi Saroltát, egy pillanatra a karomon. Ettől a pillanattól kezdve Virágnál kiborult a bili: két hétig anyu-apu nélkül, a kistesójára hónapokat kellett várnia és most meg, hogy itt van velük, haza kell menni a nagymamájával Ripolletbe míg ők hárman itt jól elvannak. Nem, nem és nem. Sírva, ríva mentek ki a Jájá-val. Megesett rajta a szívem. Visszamentem Roserhez, már egészen jól volt. Megbeszéltem vele, hogy bizonyára most Virágnak van szüksége rám leginkább. Roser, hogy persze-persze. Ígyhát én is vissza Ripolletbe.
Másnap reggeli vizitről már nincs mit anekdótázni. Mindenki nagyon álmos, de mégis nagyszerüek az együttlétek. Az egykés családnak fogalma sincs róla, milyen az, amikor nem csak egy újabb gyerek, hanem egy újabb kapcsolatháló épül be a családba. Mert nem csak Saroltáról van szó, hanem arról is, hogy Sarolta és Virág között mi alakul ki és hogy ez milyen hatással lesz a háló összes többi szálára. Gyönyörü kalandnak ígérkezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése